Hónapok óta dolgozom azon, hogy létrejöjjön egy nagy álmom, az első saját, önálló könyvem, a Borarti könyv. Az a kötet, ami összefoglalja azt a tízéves munkát, ami a márkám mögött van. Gyakorlatilag kikívánkozott belőlem, szinte vég nélkül ment az írás, hiszen nem egy új dologgal kezdtem el foglálkozni, pusztán rendszerbe foglaltam az egészet, tulajdonképpen önmagamat.

Nem ez az első alkalom, hogy a könyvkészítés közelébe kerültem, ezért már több éve megfertőződtem.  Az első A nagy DIY könyv volt, ahol 21 blogger társammal közösen alkottuk meg a könyvet. Nagyon szerettem azt a közös energiát, ami összehozta a csapatot.

Aztán következett az Inspiráció természetesen – Találj rá a kreativitásodra!   – ezt a testvéremmel közösen írtuk. A mi közös gyerekkori élményeink adták az alapját egy olyan életmód könyvnek, amiben egy természetközeli, kreatív élethez adunk útmutatót felnőtteknek. Az ő munkája és az én munkám kollaborációja tulajdonképpen.

Mindkettő könyv alkotói folyamata teljesen más volt, más az, amikor 22 embert kell összehangolni, más az, amikor 2 embernek kell összhangban lennie egymással és végül most jutottam el oda, hogy pusztán magammal kell összhangban lennem, hogy megalkossam azt, ami a fejemben van.

Hogyan készültem fel rá? Hogyan dolgoztam? Mi motivált?

Ezek a kérdések foglalkoztattak engem is az elején, és tudtam, hogy csak akkor tudom sikeresen teljesíteni a magam számára kitűzött célt, ha nagyon tudatosan felkészülök rá és rendszerbe szedem magam. Az a jó kihívás, amitől fél az ember, ez így is van szerintem. Pont ezért kihívás. December óta erre a gondolatmenetre készítettem magamat. Először is elvégeztem egy tanfolyamot, ez  a Wim Hof Method, ami a hideget hívja segítségül, hogy megtalálja az ember a fókuszt, a stresszt kezelni tudja és nem utolsó sorban fizikálisan elképesztő hatással van a testünkre, ha jeges vízbe merülünk. Mindez egy speciális légzés technikával egészül ki, ami ráhangolja a testünket a hidegre és az immunkrendszeret stimulálja. Azóta minden reggel hideg zuhannyal indítom a napot és amikor csak tehetem kis csapatomal merülünk a Velencei tóban vagy bármerre, amerre hideg vizet találunk. Sokkal jobban érzem magam azóta, hogy kiléptem a komfort zónámból és egy eddig számomra elképzelhetetlennek tűnő dolgot legyőztem.

A következő kihívás, amire készülök az az Ultrabalaton lett. Futok, mert szeretek a természetben lenni és az erdei futástól megkaptam mindazt, amitől jobb nekem, amitől kiegyensúlyozott leszek (erről ITT olvashatsz ) . De szintet akartam lépni és kellett ehhez motiváció, amihez az élet adta a talpalávalót. A Balaton szívügyem, hiszen az otthonom, ezért amikor meghívást kaptam egy csapatba, hogy fussuk körbe a tavat gondolkodás nélkül igent mondtam. Ez már csapatmunk lesz, hiszen tíz fővel indulunk. Igen, ettől is félek, hogy hogy fogom teljesíteni, hogy sikerül-e éjjel futni, le tudok e futni több mint 2o kilómétert 24 órán belül, mer még sose csináltam ilyet.

Ezek mellett a kihívások mellett kezdtem el írni, így azt hiszem sokkal könnyebben ment, megy a munka, mert mindig az adott feladatra fókuszálok és a fizikális terhelés után tiszta fejjel jönnek a tiszta gondolatok is. A gyerekek és a háztartás mellett amúgy sem egyszerű szerintem bármi olyan dolgot csinálni, ami nem kiegyensúlyozott munka, hanem egy felfokozott életvitelt követel, de abban a pillanatban, hogy tudom mi a célom, össze tudom szedni annyira magam, hogy rendet teremtsek magam körül és a legnagyobb káoszon is higgadtan tudjak felül kerekedni. Mert káosz az volt, főleg, amikor 7 egymást követő napon fotóztunk Zergi Borival (Borcsaphoto), a fotóssal, aki megörökített mindent, amit én megálmodtam. Dolgoztunk stúdióban, erdőben, vízparton és itthon, nálunk. A fejem annyira volt tele képekkel, információkkal, hogy estére majdhogynem a nevemet se tudtam. Aztán kialudtam magam és kifutottam magam, hideg vízbe merültem és újra önmagam tudok lenni. Működik.

Azért osztottam meg ezeket a gondolatokat, mert lehetséges, hogy tudok másoknak is segíteni, ha ehhez hasonló aktív periódusba kerültök. Remélem, hogy inspirálok másokat vele és lehet, hogy ezzel hozzájárulhatok mások sikeréhez is. Remélem. Ma kapatam kézbe C. Szabó Helga A kevesebb néha több című könyvét. Ez egy időgazdálkodási kalauz elfoglalt nőknek. Kíváncsian várom az ötleteit, hogy még hatákonyabb lehessek a véghajrában, hiszen az a cél, hogy a nyári szünetben kezetekbe vehessétek a Borarti könyvet, hogy a vakáció során magatokkal vigyétek nyaralni, kirándulni, nagyihoz vagy otthon alkothassatok belőle a gyerekekkel.  Persze közben a gyerekeimnek is évvége közeledik, ezer dolgozat, kirándulás, program, szóval kell a fókusz, kell az energia. Kell, hogy minden sikerüljön.