Rohanunk. Idegeskedünk. Semmire sincs időnk. Elfáradunk. Motiválatlanok leszünk. Kiégünk. Összeomlunk. Fáradtak leszünk. …. Ismerős?

Hol van a motiváció a boldog, kiegyensúlyozott élethez? Hogyan maradjunk minden nap abban az állapotban hogy jól érezzük magunkat?

soul of nature

Átrohant rajtunk a téli szünet, a karácsony és a szilveszter és fáradtabbak vagyunk, mint valaha. Hideg és sötét van. Ilyenkor vagy el kellene utazni jó meleg helyre vagy valami túlélési módszert kellene kidolgozni, ugye?

Én abban hiszek, hogy mindig annak örüljünk, ami van és ne másra vágyakozzunk, mert akkor soha nem leszünk elégedettek, és ez rossz. Tudatos jelenlét, tudatosan ott lenni, ahol éppen vagy. Egy évvel ezelőtt télen minden bajom volt, amiket az imént felsoroltam. Nem volt kedvem semmihez, remegtem, hogy végre nyár legyen, leginkább téli álmot aludtam volna, deee történt valami, illetve ez nem történés, hanem cselekvés. Én magam cselekedtem, tettem meg, és teszem meg a mai napig is egy éve és azóta jó, nagyon jó. Most ezt szeretném megosztani másokkal is, hátha segíthetek ezzel Nektek is.

Kiléptem a saját komfortzónámból, és ezzel kimozdítottam magam abból az állapotból, amiben nem éreztem magam jól. Nem tehettem meg, hogy tovább nyüglődjek, hiszen a családom felé ezt nem engedhettem meg magamnak. De mi kellett hozzá? Leginkább egy nagy marok akarat és elhatározás, enélkül senki sehova sem fog elmozdulni, az biztos. Végig gondoltam, hogy mi a fontos számomra, mit szeretek, mi hoz lázba, mi villanyoz fel. És összeraktam.

ALKOTÁS. TERMÉSZET. MOZGÁS. INSPIRÁCIÓ

és újra és újra ugyan ez a kombináció. Tehát a receptem a következő: Fogtam magam és nekiálltam futni, a természetben. Aztán alkotni, a természetből inspirálódva. Nem nagy magic sokan futna, alkotnak, de működik így együtt és szerintem így még hatékonyabban. A lényeg a rendszeresség. Az elején nehéz volt, nagyon nehéz, mostanra olyan, mint a fogmosás, nem indul nélküle a nap, KELL.

ALKOTÁS

weaving

Gyerekkorom óta alkotok. Valamit mindig kell a kezem által készítenem, valami belső kényszer visz előre, ami bennem él. Vannak termékenyebb és kevésbé mozgalmas időszakok. Amikor benne vagyok nincs megállás, tér és idő egybefolyik. Ez az az állapot, ami kiemel a hétköznapokból, ami nekem olyan adrenalin fröccsöt ad, mint másoknak kiugrani egy repülőből. A mai napig nem tudok egy bizonyos tevékenység mellett lecövekelni, a különböző anyagok, különböző technikák felfedezése érdekelt mindig is. Szeretek egyedül alkotni, mert feltölt, mert rabul ejt. Ha megvan a vezérfonal, akkor azon elindulva haladok és ezt nagyon szeretem.

TERMÉSZET

borarti motiváció

Közben rájöttem, hogy nekem a vezérfonalam a természet. Az az a közeg, ahol a legjobban érzem magam. Sokáig azt hittem magamról, hogy a nyüzsgő város a lételemem, aztán rá kellett jöjjek, hogy nem. Az erdő az a hely, ahol leginkább komforotsan érzem magam, na és persze a Balaton, annak is a déli partja, a színeivel, naplementéivel. Ezek azok amik nélkül már nem tudnék élni, ami kell a hétköznapjaimba. Gyerekkoromban is sok időt töltöttünk a természetben és a saját gyerekeimnek is ezt szeretném tovább adni. Látom rajtuk is, ahogyan szépen lassan kisímulnak egy egy kirándulás vagy séta során. kimozogják a sok feszültséget, és szépen lassan elkezdik észlelni, ami körülöttük van. A falevelet, a szép ágat, a madár csicsergését, a felhők formáit. Nem tanítom erre őket, hanem példát mutatok, ahogyan azt réges régen az indiánok is tették.

MOZGÁS

futás

 

Egy év telt el és heti négy alkalommal felveszem a futóciőm, fogom a két kutyát és nyargalunk az erdőben. Így, ha jól számolom azóta nagyjából 1400 km van a lábaimban. De nem is ez a fontos, ezek csak számok. Azt a sok élményt nem tudom leírni, ami közben ért. Futottunk csapatban, többen ami azért jó, mert motivál, kalandoztunk ismeretlen ösvényeken, szülinapot ünnepeltünk a hegytetőn, kibeszéltük közben a napi bajainkat, megértettük, bíztattuk egymást. Futottam egyedül, csak a saját gondolataimmal. Ez azért jó, mert közben minden kitisztul, leüllepszik és a végére összeáll a fejemben. Futottam úgy, hogy alig vánszorogtam, olyan fáradt voltam, és futottam úgy, hogy szárnyaltam. Volt, hogy hetekig ugyan azon az útvonalon és volt, hogy minden nap ismeretlen részen. Futottam rövid gyorsat és hosszú lassabb tempót. Esőben bőrig ázva, jégben hóban, kánikulában és orkán erejű szélben is. Mindegy, már mindegy a körülmény, mert sokkal fontosabb a belső utazás, amin minden egyes alkalommal elindulok és a végére megérkezek valahova, ahova az elmém visz, amivel minden egyes nappal többnek érzem magam.

INSPIRÁCIÓ

borarti motiváció

Sok minden inspirálhatja az embert. Sokszor hajlamosak vagyunk itt nagy dolgokra gondolni, de szerintem ebben az a művészet, ha az ember rájön, hogy a hétköznapi apróságokban hogy találja meg a számára fontosat, ami megmozdít benne valamit. Itt jön a tudatos jelenlét fontossága, hogy vedd észre, örülj annak ami van. Ne mást akarj. A temészet engem megtanított rá, mert elkezdtem nagyon tudatosan figyelni a mikro és makro környezetemet. Minden nap rátaláltam a magam csodájára. Egy apró falevél, egy napsugár, egy színfolt formájában. Aztán észrevettem, hogy körülöttem az emberek állandóan panaszkodnak, sopánkodnak. Rossz az idő, hideg van! Én pedig : Huu de jó, megyek az erdőbe futni, ködben, az izgalmas lesz. Vagy – Jaj de meleg van! Én : Megyek futni a Balaton partra, jó meleg lesz, de utána becsobbanok a vízbe, de jó lesz. stb., stb., rengeteget tudnék felsorolni még.

A lényeg itt állt össze a fejemben, hogy ha ezeket a dolgokat tudatosan összegyúrom az életemben, akkor sokkal jobb lesz nekem, és nem csak nekem, hanem a családomnak is, mert boldogan állok elébe minden feladatnak és boldogan töltöm az időmet a szeretteimmel, mert felszabadult vagyok és energikus. Nem akarok téli álmot aludni, mert várom minden pillanatát a télnek, a tavasznak, a nyárnak, az ősznek, …az ÉLETNEK!!!

Kalandra fel!

Inspiráció természetesen

Találj rá a saját kreativitásodra!

Hamarosan folytatom a részletes útmutatással!