Amikor elkezdtünk januárban dolgozni a könyvünk koncepcióján mindkettőnket a borító izgatott a legjobban, hiszen vizuális emberek vagyunk, a megjelenés fontos. Olyan ez, mint amikor az ember ruhát választ egy fontos eseményhez. Kell, hogy passzoljon, kell, hogy kommunikáljon, kell, hogy feltűnést keltsen, de ne legyen tolakodó, csak egyszerűen nagyszerű, olyan, amiben valóban jól érezzük magunkat, valóban önmagunk lehetünk. Ez a gondolatmenet fogalkoztatott minket hosszú hónapokon át, amíg a könyvünkön dolgoztunk. 

inspiráció borító

Rettentő hosszú idő telt el azóta,  ( legalábbis nekünk annak tűnik)  miközben mi rengeteg ötletet gyűjtöttünk és vetettünk el. Tipródtunk sokat, hogy azt tükrözze, ami benne megtalálható, amiről szól a könyv. Életről, olyan életről, ami stílusos, ami természetes, ami emberi, ami sallangoktól mentes és ami a belső világunkból fakad és nem utolsó sorban előremutató, inspiráló. Nem akartunk vigyorogni a borítón, mert nem vagyunk szelfizős figurák, nem is ezt tartjuk fontosnak, hiszen nem az a lényeg, hogy rólunk szól, hanem az, amit át szeretnénk adni az olvasónak.

Nade mit is szeretnénk átadni?

Ösztönös látásmódot mutatunk meg, amivel mindenki megtalálhatja a szépet a világban és azt be is tudja fogadni. Azt a pillanatot ragadtuk meg, amikor a természetben állva megpillantunk egy csodát, gyermeki naívsággal rácsodálkozunk és örökre magunkba zárjuk. Adott pillanatban ez előtérbe kerül és inspirál bennünket, alkotásra ösztönöz, hogy jobb, szebb és boldogabb életet élhessünk. Nem nagy dolgok ezek, csupán aprócska csodák, de annál fontosabbak. Ha ezeket megtaláljátok, biztosak vagyunk benne, hogy másként fogtok tekinteni a szürke hétköznapokra is.

Mindez hogyan jön a borítóhoz? Úgy, hogy a sok ötletelés, agyalás vége az lett, hogy az elkészült három borítóterv közül egyik sem lett az igazi, nem azért mert nem lett szép, sőt, csodás  lett mindegyik, csak …. csak mégsem volt az igazi. Aztán eszembe jutott az előző hétvégén, amikor egy vasárnap reggel otthon, anyukámnál voltunk mindannyian és éppen kerítést készítettünk , hogy a kutyák ne menjenek az előkertbe. Óriási projekt volt:)) Igazi családi közösségi munka. Az első fázis az oszlopok lebetonozása volt. Nyáron, kora reggel felkelni egy csoda, mások a fények, isteni nyárillat keringett, meleg volt és én keveset aludtam, de mégis kidobott az ágy. Az uram már keverte a betont a talicskában, miközben én a kávém mellett ábrándoztam éppen, és a leveleket vizsgáltam, az árnyliliomét, a páfrányét, a meggyfáét, a szőlőét. Átsütött a nap rajtuk és én az erezetüket nézegettem, aztán szaladtam, hogy maradt e egy kis beton, mert ezt gyorsan megörökíteném, ezeket az erezeteket, ezeket az érzeteket, a nyarat bebetonoznám a testembe. Na, így esett, hogy bebetonoztam az anyukám panírozó táljait, a cserepeit, az edényeit és amiket hirtelen találtam, Így vasárnapra rántotthús ugyan nem lett, de a levelek betonba feküdtek. Izgatottan vártam, hogy hogyan fognak mutatni a levelek lenyomatai, ha kiszárad a beton. És csodás lett, és természetes, hiszen benne maradt minden apró részlet.

inspiráció természetesen

 

 

Másnap maradtam a jó szokásomhoz és kora reggel, amikor még a gyerekek mélyen szuszogtak és csak én ültem a lugasban elővettem a festékes táskámat és nekiláttam, hogy életet leheljek a levelekbe. A reggeli félálomban még eszembe jutott az előző esténk, amikor a balaton parton ültünk együtt, a család, a naplementében a beton járdán és a víz olajos volt és a fények aranyhidat vetítettek a tetejére. Bossa novát hallgattunk és rosé fröccsött kortyoltunk, és falatoztunk a piknik kosarunkból. Tökéletes naplemente volt, aki ismer tudja milyen az.

inspiracio_termeszetesen

Lehet, hogy leírva ez egy giccs, de nekem a mindenem. Egész évben ez éltet, ez a pár langyos este, ez a közösen megélt élmény. Most is, ha rágondolok könnybe lábad a szemem. A balaton déli partjának a csodája, a gyerekkorom helyszíne, a felnőttkorom éltető ereje.

beton level

Ezt láthatjátok a borítón, ezt az érzést, ezt a színharmóniát, a kék vizet, az arany napot, a beton járdát és az anyukám kertjének levelét.

könyv bortó

foto: Batár Zsolt, Boook kiadó

könyv borító

foto: Batár Zsolt, Boook Kiadó

Mindenkinek azt kívánom, hogy keresse meg a saját “betontálját”, rakja bele a maga összetevőit és élje meg!

Ehhez adunk mi segítséget a könyvünkben, ha nem menne egyedül

INSPIRÁCIÓ természetesen – Taláj rá a kreativitásodra!

Rendeld meg ITT

Ne feledd a Borarti _konyv kuponkódot használni!