A szürke hétköznapokban meg kell találnunk azokat a pontokat, amelyek inspirálnak bennünket. Azokat a számunkra fontos élményeket, amikből táplálkozhatunk akkor is, amikor nehéz időszakot élünk, fáradtak, enerváltak vagyunk. Erre szerintem a legjobb módszer az alkotás. De hogyan is tudjuk ezt megvalósítani ténylegesen? Ezekre a kérdésekre keresem a választ mostanában. Feszegetem a határokat, megfigyelek, inspirálódok, alkotok.

Rohanunk, folyamatosan feladatokat oldunk meg, aztán gyártjuk a következőt, csinálunk valamit, de már máshol jár az eszünk. Őrület, utálom, nem bírom. Keresem azokat a lehetőségeket, ahol megnyugodhat az elmém, ahol új energiát kaphatok. Azt hiszem nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül, ezért aztán arra gondoltam, hogy utána járok mit is lehet ellene tenni.

Mi a legjobb nekem? Mi a legjobb másoknak?

Nekem két kulcsfontosságú tényező nem hiányozhat az életemből.

A természet és az alkotás.

Az erdőt járva a kutyáimmal, hol sétálva, hol futva a legjobb és leghatékonyabb meditáció számomra. Inspirál minden beszippantott erdő illat, minden lehullot falevél, kicsi moha. Ezekből az impulzusokból kapok olyan eszméletlen lendületet, hogy azt érzem munka közben, a gyerekek fuvarozása közben, hogy semmi nem számít, mindenre képes vagyok. Kitisztul az agyam, friss leszek. Nem találtam semmilyen más módszert sem eddig, ami ennél jobban bevált volna. Aki nem teszi, tegye, mert megéri, mert tényleg működik.

A természetben járva nem tudok üres kézzel hazajönni. Mindig kell valami, amit becsúsztathatok a zsebembe. Aztán megesik, hogy kicsit túlzásba esek, kicsit elszalad a ló velem, olyankor képes vagyok egy nagy faágat, egy kosár mohát is hazacipelni, ha épp eszembe jut valami, amit látok már a lelki szemeim előtt, amit meg szeretnék valósítani belőle. Akad ebből bőven.

Inspiráció rengeteg, ötlet meg még annál is több!

inspiráció

Alkotni jó, együtt alkotni csoda!

Ezt sokszor hallhattátok már tőlem, és még fogjátok is, mert ez szerintem így van. Ebben hiszek, ez motivál.

Jó érzés, amikor az ember társra talál a tevékenységeihez, akivel megoszthatja a gondolatait. Aki reagál rá, aki megérti őt.

Nekem most szuper dolgom van, hiszen ez a társ a tesóm lett, sőt a lányom, a fiam is belekotnyeleskedik, ami szerintem a lehető legjobb dolog, ami csak történhet velem, velük, velünk.

Én azt az elvet vallom, hogy nem tanítani kell egy szülőnek, hanem példát mutatni, utat, gondolkodásmódot, szemléletet és teret, szabadságot teremteni nekik, hogy mindez visszaforduljon és működésbe lépjen.

Csodás érzés, amikor látom a lányom ugyanúgy ténykedni a konyhában, ahogyan én szoktam, ahogyan az anyukámtól láttam. Szuper látni, ahogyan a fiam nekilát fotózni, mert azt látta tőlem, és azon kapjuk magunkat, hogy munka közben Zsolt, a fotós, akivel együtt kalandozunk mostanság fogja magát és világít Barninak, utat mutat neki, tanítja látni.

Ezek mind mind olyan inspiráló pillanatok, amikért érdemes élni, amiért érdemes azt csinálnom, amit csinálok.

Mindez a sok sok minden mostanra összeállt, mostanra kerek egész lett. Nagyon izgalmas ebben a projektben benne lenni, mert változik, alakul, úgy, mint az időjárás, de ettől lesz jó, ettől lesz hiteles szerintem.

Én már nagyon várom, hogy elkészüljünk és megmutathassuk végre mindenkinek, mert nagyon kíváncsiak vagyunk mit szóltok hozzá majd!

Ha részese szeretnél lenni ennek az utazásnak, akkor kövess minket, hogy mindent elmesélhessünk

Borarti: https://www.instagram.com/borartiforkids/

Franci: https://www.instagram.com/designpr_studio/

és a blogjainkat

Franci blogja: http://fran-cy.tumblr.com

a történet folytatódik, előbb utóbb minden kiderül!