Aki volt már valaha erdőben vagy olyan helyen, ahol érezni lehetett a természet lüktetését, a növények és állatok jelenlétét, annak nem kell külön magyarázni azt a semmihez sem fogható élményt, amit egy ilyen barangolás adni tud. Minél inkább a vadonban, embertől távoli vidéken járunk, annál inkább felerősödik ez az érzet. A lelkünket mélységes nyugalom szállja meg, letisztulnak a gondolataink, hirtelen leegyszerűsödik minden.

Az épített környezetünket elhagyva újra a természet gyermekeivé válhatunk, és az ösztönös dolgok kerülhetnek előtérbe. Itt nem számít semmi más, csak a puszta jelenlét a fontos. Aki ezeket még nem élte meg, annak szívből ajánlom, hogy vágjon bele akár felnőtt fejjel is. A gyerekek szerencsésebb helyzetben vannak, mert ők annyira intuitívak még, hogy rögtön átveszik a természet rezgéseit és sokkal könnyebben képesek beleilleszkedni. 

Nagyfokú nyitottságra van szükségünk ahhoz, hogy a természethez kötődni tudjunk, de ez a bátorság olyan kapukat tárhat fel, ami semmi mással nem hasonlítható össze. A gyerekeket pontosan erre a nyitott, befogadó attitűdre kell megtanítanunk, hogy a természetközeli tapasztalásaikat képesek legyenek beépíteni az életükbe, és kamatoztatni is tudják őket bármikor. Például az állatok megfigyelése, életvitelük megértése rengeteg olyan információt tartalmaz, amely segítségével emberi létünk is könnyebben értelmezhető.

A természet körforgása, folytonossága által megérthetjük, hol is van a helyünk ebben a nagy és kiszámíthatatlan világban.